A hangszer eredete Ázsiába vezet. Ázsiában kialakult a két alapvető citeratípus, a trapéz alakú és az asszimmetrikus. A legősibb hangszernek az egyik ősünk fogai közé szorított állati vagy növényi eredetű húr megszólaltatása számított. Később ősünk e darabka húrt egy bothoz kötötte. Így született meg az íj, s egyben az első pengetős hangszer. Már az őskorban is szétvált a hangszertípusok fejlődése a lantfélék, a hárfák, a citerafajták más-más irányba indultak el a jövő felé vezető úton. A citerafajták fejlődésénél országonként sok rendkívüli ötletet tapasztalhatunk.
Néhány különleges citera: a "kotó" nem csak Japánban, de az egész Távol-Keleten ismert; a Közel-Kelet jellegzetes citerája a "kánun"; a finnek "kantele"-je, az ukránok "bandurá"-ja is óriásit fejlődött az elmúlt fél évezred alatt. 1862-ben megszületett a mai értelemben is modern "koncert citera", építője: Max Amberger.
Vessünk pillantást a magunk háza tájára, lássuk a magyar citerákat: vályú citera, hasas citera, hárfa citera, parasztcitera, csikófejes citera.