foreach($_GET as $key => $value){ $$key=$value; } foreach($_POST as $key => $value){ $$key=$value; } if(!isset($page) || $page==""){ header("Location: 404.php"); } else{ ?>
| Név: | Komróczki Gyula |
| Cím: | 5516 Körösladány, Kossuth u. 38. |
| Telefon: | 06/30-273-79-21 |
| E-mail: | komroczkicit@gmail.com |
| Állampolgárság: | Magyar |
| Születési dátum: | 1966. szeptember 13. |
| Munkahelyek: | |
| 2007- | Tüköry Lajos Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Egységes Pedagógia Szakszolgálat, Körösladány |
| 2006-2007. | ARD7.hu KFT., Székesfehérvár - Területi képviselő |
| 1989-2006. | PETROLTEAM KFT. (MOL RT), Füzesgyarmat - Elektrikus |
| Tanulmányok: | |
| 2008-2011. | DEBRECENI EGYETEM GYEREKNEVELÉSI ÉS FELNŐTTKÉPZÉSI KAR. Hajdúböszörmény - Szociálpedagógus |
| 2005-2008. | DEBRECENI EGYETEM HAJDÚBÖSZÖRMÉNYI PEDAGÓGIAI KAR, Hajdúböszörmény - Művelődésszervező |
| 1990. | OKTÁV Ipari Továbbképző Vállalat, Esztergom-Kertváros - Sb- és robbanásbiztos villamos berendezések létesítő, szerelő, üzemeltető, javító, karbantartó és ellenőrző |
| 1990-1991. | TITÁSZ V. Debreceni Üzemig. és a MTESZ-MEE Debreceni csoportja 30 MVA teljesítő képességű 120 kV-os villamos berendezés önálló kezelő - Elektrikus |
| 1985-1987. | Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola, Békéscsaba - Elektronikai műszerész |
| 1981-1985. | Pollák Antal Erősáramú Szakközépiskola, Szentes - Villamosenergiaipari ágazat, érettségi |
| Idegennyelv: | Lovári (középfok "C") |
| Egyéb: | Lakodalmi ceremóniamester ( Vőfély) |
| Jogosítvány: | "B" kategória |
"Korszakunkban a dalos összejövetelek alkalmai erősen megritkultak. Akad mégis olyan alkalom, amikor jólesnék közös vidám dalban feloldódni, de többnyire nem találjuk meg hozzá a mindenki által hagyományokból ismert és elfogadható közös dalt. Olyan dalt, amilyennek jó félévszázaddal ezelőtt még bővében voltunk. Büszkélkedtünk azzal, hogy nálunk a zeneoktatás kiinduló alapja a hagyományokban kiérlelődött népdalkincs. De ha valakinek spontán daloláshoz támad kedve, nem veszi elő az iskolában tanult, minősített dalokat. Ezek dalolása valamiképp az előírt viselkedéshez tartozik: iskolában megformált ízlést, sterilizált haza- és népszeretetet –voltaképpen kevés életszerűséget fejez ki. Akadnak nagy számban népdalénekeseink, akik lelkesen fedezik fel és mutatják be a paraszti korábban még nem terjesztett darabjait. De a helyek és alkalmak, melyeken ők dalolnak, nem vonzzák a társadalom minden rétegét, főleg nem az önfeledten múlatni akarókat. Velük akarva sem lehet együttdalolni, hiszen ők műsort adnak, s már előadói becsvágyuk sem engedné, hogy mindenki által jól ismert és kedvelt dalokkal traktálják közönségüket. Többségük különben is hivatásnak érzi, hogy a hagyomány mély rétegeiben rejtett zugaiban keressen "újdonságokat" és ilyenekkel lepje meg hallgatóit."
Ehhez a folyamathoz legalább annyira járultak hozzá a népművelők, az énektanárok, mint a "becsvágyó" népzenészek. A hangszeres népzenészek közül leginkább a citerások "okolhatóak", mert a citera-zenekari mozgalom a legnagyobb tömegeket megmozgató áramlat. Ezért az ő feladatuk is lenne ez ellen tenni, a magyar népzenét visszaadni a magyar népnek. Az erre irányuló törekvéseket, annak megvalósítására alkalmazott eszközöket, megtaláljuk az interjúkban megfogalmazott nézetekből.
A citera, mint fejlődő örökségünk. Fejlődő, hiszen rengeteg apró változtatáson ment keresztül, mind a hangszer felépítését nézve, mind pedig annak alkalmazási területének tekintetében. A folyamatos minőségi javulásnak köszönhetően, nagyobb, eddig nem ismert területeket hódított meg. Örökségként megmaradt a hangszer eredeti funkciója: a magyar népzene interpretálása. Az, hogy mi a követendő út, úgy hiszem bármelyik, ami arra irányul, hogy közös népzenei kincseinket megfelelő gonddal megőrizzük, továbbadjuk, de mindeközben saját és mások szórakoztatására, a lélek építésére felhasználjuk. Hiszen használták elődeink, használjuk mi is, és tanítsuk meg használni a következő nemzedéket is.
Pálnik András
www.palnik.eu
Az alábbi sorokban a körösladányi Cuháré Citerazenekar művészeti vezetőjének, Komróczki Gyula népi hangszerkészítő gondolatait, vélekedéseit mutatom be a jelenkori citeramozgalommal kapcsolatban. Az interjú során egy új, eddig nem részletezett problémára hívta fel a figyelmet, amely szerint nem kizárólag a citerás népzenei mozgalommal kapcsolatos, hanem azon túlmutatva, társadalmi indíttatású.
Véleménye szerint a kérdés sokkal komplexebb, mint az gondolnánk. Mára a feledés homálya fenyegeti azt a népi kultúrát, amely meghatározta magyar parasztságunk több évszázados mindennapjait. Olyan önzetlen, barátságon alapuló emberi kapcsolatok, hagyományok, szórakozási megnyilvánulások és lehetőségek vannak kiveszőben, ebben a mai modern, sokszor nyugati mintát követő "Coca-Cola kultúrában", amelynek részét képezi a magyar népzene is. Természetesen nem hárítható minden probléma a megváltozott társadalmunkra, ugyan olyan mértékben "hibás" a népzenét kisajátító népzenészek rétege is. Itt most a zenészek felelősségét tárgyaljuk, társadalmi okait egy későbbi fejezetben, Dr. Sárosi Bálint 2004. decemberében adott rádióinterjúja alapján kerül bemutatásra. Igaz, ez utóbbi nem tartozik szorosan a citerához, mégis szükségét érzem a bemutatását, az iménti gondolatok kapcsán.
"Célom az, hogy a népzenét levegyem a pódiumról, és visszategyem azt az eredeti közegébe. Vissza kell kerülnie az otthonokba, azokba a meghitt mikroközösségekbe, ahonnan azt néhány évtizede a színpadra emelték fel. Hibásan." Hiszen csak eredeti helyén értelmezhető helyesen a népzenénk, más környezetben jelentése sérül, illetve más, hamis funkciót kap. Első lépésként a "népzene újra megismertetése, megszerettetése" a cél, s ezt követően válhat a köznapi élet részévé. S a cél elérése érdekében bármilyen eszközt be lehet és be is kell vetni. Gondol itt a többszólamú citerazenére, amely meglátása szerint vonzza a fiatalokat. Tapasztalatai szerint, nem csak a fiatalok kedvelik ezt a hangzásvilágot, hanem a közönség előtt is nagy sikereket lehet elérni. Igaz, bizonyos szintig hatásvadászatról is szó van, mert a műsorszámok összeállításánál egyfajta szempont a közismert, fülbemászó dallamok beillesztése a csokorba, de szükséges. Ugyan így a játéktechnikai virtuozitás is a szórakoztatás része, hiszen az eredetileg vonószenekarok által játszott dallamok és ezeknek olykor bonyolult díszítéseinek a lejátszása nem könnyű feladat. Ráadásul két, alapvetően különböző hangszertípusról beszélünk, melyek játékmódja teljes mértékben különbözik egymástól. "De a citerásaim nem fáradságot nem kímélve, vállalnak nagyobb energia-befektetést az ilyen darabok esetében, mert látják maguk előtt a célt, hogy megpróbálják a hangszer adottságait maximálisan kihasználni." A zenekarvezető megfigyelései szerint, van egy bizonyos réteg, főként fiatalok, akiknek "elegük van a dallamnélküli technozenéből" és nagy érdeklődéssel fordulnak a népzene e formája iránt. Ennek a társadalmi szegmentumnak kíván kellemes szórakozást, humánusabb, érzelmekben gazdagabb emberi kapcsolatokat nyújtani ez az irányzat. A népzenét nem tudományos alapokon, hanem annak gyakorlati oldaláról kívánják megközelíteni. Nem tudatos értékmentésről van szó. Így igaz, csorbulhat a hagyományőrzés, de a népzenét, a népi kultúrát megismerhetővé tudja tenni bizonyos mértékig, annak a korosztálynak is, amelyik már nem született bele.
A hangszer technikai kihasználásáról érdekes vélekedése van Komróczki Gyulának.
"Nagyapáink csak azért nem játszottak harmonizált népzenét, mert a maguk által összeeszkábált hangszerek alkalmatlanok voltak az együttjátszásra, zenekari hangásra. Főként azért is használták ritmushangszerként, mert olyan hamisak voltak az érintők, hogy a dallamot sokszor ki sem tudták felismerhetően játszani. Ha olyan hangszerekkel zenélhettek volna, mint amilyenek manapság léteznek, biztosan megpróbálták volna akkordokkal kísérni a dallamot." Egyet viszont nem hagyhatunk figyelmen kívül: hogy a magyar népzene ősrétegéhez tartozó, főként pentaton hangsorú dallamok, nem tűrik meg a népzenében is alkalmazott harmóniákat! Nem szoríthatunk egy 1000-1200 éves dallamot a nyugati zenekultúrából táplálkozó, és azon alapuló klasszikus és romantikus harmóniai rendbe. A magyar paraszti vonós népzene és a speciális kategóriát képviselő cigányzene, az imént említett korstílusok harmóniai elemeit átvette, oly módon, hogy annak szabályait nem vette kötelező érvényűnek. A citerán –és a népi vonószenekarok esetében is- a modális vagy tonális hangsorú, illetve hangnemű dalok és táncdallamok játszhatóak el akkordikus környezetben.
"Véleményem szerint a népzene nem statikusan állandó, hanem dinamikusan fejlődő örökségünk. Az akkordikus citera-zenekari előadásmód egyszerű továbblépés a régihez képest, a hangszer minőségi változásainak köszönhetően. Nem szabad elfelejteni, hogy miként uralták elődeink ezt a hangszert, de nem szabad útját állni a fejlődésnek sem." Azt, hogy ezt fejlődésnek fogjuk-e fel vagy sem, erről folyik a vita a két tábor között évtizedek óta. Ez a kérdés legitimalizálja vagy éppen cáfolja meg, az irányzat létjogosultságát. Ebben a kérdésben nehéz a kompromisszum. Miért ne létezhetne egymás mellett a hagyományőrzés és az újító szellemiség, hiszen a fő irányvonalak megegyeznek, csak más eszközrendszerrel kívánják céljaikat elérni. Az ellentétek a két tábor között, a részletekben keresendőek.
Pálnik András
www.palnik.eu
Népművészet Ifjú Mestere (oklevél) letöltés
Citerás és hangszerkészítő (újságcikk) letöltés
A körösladányi citerakészítő (újságcikk) letöltés
Hangszere népszerűsítésén... (újságcikk) letöltés
Névnapod ürügyén álljunk meg egy szóra,
talán telik majd még cukorra meg sóra,
lesz még a ház körül hangzatos parádé,
zenét szolgáltat a szorgalmas Cuháré.
Ügyes kezek vígan húrokat pengetnek,
csalogány-ajakok szépen énekelnek,
igéző szemekből tüzes dallam fakad,
te is csak szerényen húzod ott meg magad.
Pedig az ős-szikra, a zenés isteni
tetőled pattant ki az éjbe inteni,
népdalok erejét csillagokba írva,
hangulattól függve nevetve vagy sírva.
Légy a csapatnak még égő gyertyaszála,
karoló angyala, vigyázó őrlángja.
légy magyar kitharák gondos készítője,
csillanó érzelmek zenés ébresztője.
Lukács Tamás festőművész a fekete tenor tulajdonosa, mely oldalán található idézet szintén egy versének részlete.
} ?> if($page=="visszajelzes_Miksz_Eva"){ ?>
"Szépen szól a citera. Nagyon köszönöm. Felléptem vele egy koleszos ki mit tud műsoron és nagyon örültek. Az ismerős citerás barátom is nagyon megcsodálta, mert még új hangszere nem volt eddig és ahogy meglátta és még a hangját is hallotta csináltatni fog valakivel egyet. Nagyobb lett az önbizalmam is mióta megvan, mert már nem félek kiállni az emberek elé. Köszönöm ismételten ezt a kis csodát, mert számomra csodálatos dolog ez a hangszer, bár ha nem minden ember szereti akkor is eszembe juttatja, hogy ki is vagyok és voltam mikor játszok rajta."
Miksz Éva (2012. március 29.)
Ahogy csütörtök este bóklásztam a békéscsabai főtéren (a közfoglalkoztatási kiállítás már épp az utolsókat pulzálta), akarva-akaratlanul beszippantott egy csudás citeraegyesület grosszója. És szó szerint földig érő borostával néztem, ahogy a szeptettben vagy négy gyönyörű lány muzsikál. (Ők sem mobilt nyomkodják otthon a szabadidejükben. Igazam van, Komám?) Később megtudtam, a körösladányiak üdvöskéjére, a Cuháré Citerazenekarra találtam rá. Vagy ők rám, de nekem jobban esett.
A cuháré táncmulatságot jelent. A század elején az volt a tanyasi dizsi. Szombat esténként összejártak a népek; s míg a citerások tolták a zenei aláfestést, addig az arcok borozgattak, táncolgattak – dallamok, népies rigmusok, négynegyed és semmi tucc-tucc lengte be a vályogok atmoszféráját. (Ha mély, nemzeti reformer lennék, szívesen visszaállítanám ezt az ízig-vérig emberközpontú tevékenykedést.)
Itt is, a 21. század hajnalán,
aki csak látta a csapatot minden bizonnyal megbabonázódott: a gyerekek és az ázott torkúak szólótáncot lejtettek a színpad előtt, a sokaság meghajolt előttük, a nagymamák pedig lehunyt szemmel tapsoltak.
A Cuháré muri után Komróczki Gyulával (népi hangszerkészítő), a társulat motorjával incselkedtem.
Megtudtam, Komróczki mester oktávonként mélyülő, különböző méretben (pikoló, prímás, tenor, kisbasszus és basszus) gyártja a citerákat. Egy-egy zeneszerszámba rengeteg időt és még
több lelket csurgat bele.
Elmondása szerint a hangszerkészítés olyan, mint a főzés: ugyanazokból az alapanyagból lehet nagyon finomat és nagyon rosszat is alkotni. Mint ahogy az előbb említettem, szükséges egy kis lélekkonvertálás is a művelethez, és persze simogatni kell a fát.
S mielőtt elfelejteném, a muzsikus egyenes ágon örökölte édesapjától a citeraszerelmet. 1978-ban, tucatnyi esztendősen nagy tervekkel lépett az apja elé (kívűl-belül meg akarta ismerni a hangszert); és az Öreg nagy boldogságára bekapcsolódott a vérvonalba. (A Cuhárét csak 1985-ben alapította meg.)
Az együttes néhány éve benevezett
egy fővárosi világzenei versenyre (ahol Liszt Ferenc akadémisták, országosan elimsert modern- és jazz-zenészek indultak) és meg sem álltak a középdöntőig.
A másik érdekesség az volt, amikor a neten megtalálta őket japán kelet-európai sajtóreferense, maga Motegi Masashi, aki Tokióból leutazott Körösladányba.
A találkozást követően Komróczki Gyula azt mondta Masashi úrnak, hogy nagyon szívesen jammelnének japán kotósokkal, csak hát nem ismerik a kultúrájukat. Azt követően kaptak egy CD-t, amelyen japán szimfonikusok játszották népük zenéjét. Majd Fábián Béla, a társulat hangszerelője elkészítette a japán népzene szimfonikus zenekari hangzású partitúráját – citerákra. Hónapokkal később ez a munka el is hangzott a fővárosi Fonóban. (Patetikus volt.)
Dagályos felvetésemre,
miszerint milyen jó, hogy a Cuháré szépségei az internetezés helyett a gyakorlást választották, elmesélte: „amikor Szeleczki Erzsébet, az egyik tagunk 14 éves volt, odajött hozzám és azt mondta: nagyon nem szeretem a népzenét, a citerát kifejezetten utálom, de én hajlandó vagyok megtanulni, mert be szeretnék ebbe a csapatba kerülni. Majdan a gimnáziumi ballagására már citerát kért ajándékba, és azóta velünk van".
Forrás: www.hir6.hu (Such Tamás, 2015. szeptember 19., szombat 07:12 )
} // IF ág vége ?> if($page=="soha_ne_mondd_hogy_lehetetlen"){ ?>
A történet meseszerű. Tanítója lettem egy másodikos osztálynak. Iskolánkba olyan tanulók járnak, akik valamilyen tanulásban jelentkező problémákkal küzdenek. A diákok között azonban voltak értelmileg sérültek is.
A tanítói feladatok mellett, nagy lelkesedéssel láttam hozzá a citera szakkör megszervezéséhez.
A dolog beindult, a kezdők megtették az első pengetéseket a citerássá válás folyamatában.
Volt egy kis legény, Bazsi. Róla tudni kell, hogy Down – sérült. Megkeresett azzal az ötletével, hogy ő citerázni akar! Kedves, szorgalmas, jó fiúról lévén szó, úgy gondoltam, miért ne!
Létezett és létezik a mai napon is egy zenekar, ahol hasonló sérült gyerkőcök, a színes kotta módszerrel remek dolgokat hoznak össze, de nem hagyományos értelemben vett citerázással és citerákkal. Ez a tudat csak erősített engem.
Belevágtunk. Keményen dolgoztunk, dolgoztunk, dolgoztunk, vártuk az eredményt. Ám az nem akart megérkezni. Így ment ez több éven keresztül, amikor már csak Bazsi szeretete miatt mentem bele az újabb kezdésbe. Lehetetlennek éreztem, hogy valaha is citerás lesz a srácból.
A többedik évben ismét elölről kezdve, pengettük a TÁ-kat és a TITI-ket. Otthoni gyakorlásra feladva ritmus sorokat. Egy héttel később Bazsi büszkén mondta, hogy kész! Megtanulta. Feszült várakozás után, a szakkörön Bazsi jött, látott és győzött. Könnyeket csalt a szemembe, mert olyan pontosan pengette a sorokat, mint egy igazi citerás. Ezek után már nem csodálkoztam azon sem, hogy később megszólalt a Csiga-biga, a Zsip-zsup ,és társai.
Ma már „természetesen” népdalokat játszik a saját citeráján, hitem szerint az ország egyetlen Down –sérült embereként . Teljesítményével példát mutatva nekem, más sérülteknek, de bárki számára is. A zene olyan mély hatást gyakorol még ma is rá, melynek segítségével, nem ismeri a lehetetlent.
Büszkeségem leírhatatlan. Természetesen rá vagyok nagyon büszke. Olyat tett velem, amit korábban nem tartottam saját tulajdonságaim részének. Megmutatta, hogy nem létezik a lehetetlen. Lehet, hogy hosszú a folyamat, de a kitartás, a hit csodákat tesz!
Nagy István
Wesley János Ált. Isk. Szeged
Bazsi videói:
https://youtu.be/TkRyWlHyDHQ
https://youtu.be/pvDuvzu43XY
https://youtu.be/UmOgwI4XQ-w
https://youtu.be/3SInkFrC_Dc
https://youtu.be/zC4LAi_3teg
https://youtu.be/Xt7k_dRY1S4
A visszatérő honlaplátogató megfigyelhette, hogy időről-időre fejlesztéseken mennek át hangszereim; értem ezalatt a Ladányi- és a Mester hangszereket egyaránt. Ennek oka, hogy egyrész próbálom a hangszereimbe beépíteni azokat kívánalmakat, amelyeket a citeratulajdonosoktól visszajelzésként kapok, másrészt a hangszerkészítés több évszázados tapasztalatait igyekszem a citerába beilleszteni, úgy, hogy végeredményképpen egy a citerás társadalom számára legmegfelelőbb és technikailag kifogástalan hangszert tudjak kínálni.
A képgalériában szereplő képeken is látszik, hogy ezek az innovációk egyszerre esztétikai és technikai fejlesztések is. Mivel a hangszerkészítésben minden mindennel összefügg, így a folyamatos változtatás elengedhetetlen annak érdekében, hogy a kívánalmaknak legmegfelelőbb esztétikai megjelenés mellett, a lehető legtökéletesebb hangszerminőséget alkothassam meg.
A legújabb változtatások a Mesterhangszereken túl (bőgő, tenor, prím) a Ladányi citerákat (bőgő, prím) is elérte, érdemes megtekinteni ezeket a képgalériában is!
} if($page == "magyarorszag-sikeres-szemelyisegei"){ ?>
Komróczki Gyula
O: népi hangszerkészítő; B: Szeghalom, 1966.09.13.; P: Édesapja Komróczki Mihály (1929) mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja, dolgozott az építőiparban, a helyi citerazenekar elindítója, 30 évig volt vőfély. Édesanyja Kolozsvári Margit (1935) varrónő. Testvére Komróczki Mihály (1955) ácsmester; MS: Nős, 1991-ben kötött házasságot Rácz Mónika (1973) gyógymasszőrrel; Ch: Komróczki Gyula (1993) háromdimenziós játékprogram készítő. Komróczki Richárd (1998) egyetemista; E: Több szakmai képzésen, tanfolyamon vett részt. Felismerve saját útját, pályamódosítást hajtott végre és a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Karán művelődésszervező szakon turisztikai szakiránnyal levelező tagozaton 2009-ben diplomát szerzett. Szintén a hajdúböszörményi főiskolán szociálpedagógiai diplomát kapott 2011-ben; Ca: Füzesgyarmaton a Kőolajipari Vállalatnál elektrikusként dolgozott 1989-től. Üzletkötőként dolgozott 2005-től. Körösladányban 2006-tól pedagógiai asszisztensként tevékenykedett. Szintén Körösladányban 2011-től családsegítőként a gyerekek délutáni foglalkozását felügyelte, majd 2012-től pedagógusként technikát, citerázást tanított és napközis tanár volt. Ifjúságvédelmi felelős 2015-től, jelenleg is. Visszajelzések szerint a gyerekek körében népszerű, „vicces tanár bácsinak” hívják; WaCW: Már 12 éves korától citerázik, 14 évesen vezette a Cuháré citerazenekart. A körösladányi citerazenekar vezetőjeként számos sikert értek el, számos koncertet tartottak szerte az országban. A díjak közül kiemelendő az Aranypáva díj, melyet két alkalommal kaptak meg, arany minősítést három alkalommal kaptak. Saját CD-jük 2010-ben jelent meg. A békéscsabai Jókai Színház Tánckara koreográfiáját Cigány szerelem címmel ők készítették. Saját tervezésű sorszámozott Cuháré mester citerákat készít 1998 óta folyamatosan, ezidáig 700 darab készült el és a világ minden kontinensére eljutott. Hangszerei zsűrizettek; Aw: A Magyar Kézműves Remek Díjat 2018-ben Dr. Varga Mihály miniszter úr adta át személyesen Budapesten; Ach: Tiszakécskén 1983 óta rendszeresen részt vesz a nemzetközi zenei táborban. A Cuháré Citera zenekarral 2003-ban Magyarországot képviselve Belgiumban 10 ország képviselőivel együtt egy 8 napos rendezvény sorozaton mutatkozott be nagy sikerrel. Citerakészítő munkáját szerte a világban ismerik és elismerik; H: A népzene szeretete egész életét meghatározza; PMM: Családja boldogulása inspirálja elsősorban, de fontos számára jó közösség létrehozása és működtetése. A bizonyítási vágy végigkísérte pályafutását. Maximálisan a hangszerkészítés tökéletesítésre törekszik; OA: Másfél éves sorkatonai szolgálatát 1987 augusztusától 1989. februárjáig Debrecenben és Békéscsabán teljesítette; RoS: Szerinte a tartós sikert az érheti el, akinek fontos az értékteremtés, a folyamatos fejlesztés és tökéletesítés. Hálás felesége segítségéért és támogatásáért, ami nélkül nem érte volna el azokat a sikereket, melyért köszönettel tartozik, és amire ma már büszkén tekintenek vissza mind a ketten;